A sztúpa, tibeti nevén csörten, a buddhizmus egyik legrégebbi építészeti formája, amely eredetileg Buddha vagy jelentős tanítók ereklyéinek őrzésére szolgált. Mára az ereklyetartó szerep mellett önálló szimbolikus jelentést is hordoz, felépítése a megvilágosodáshoz vezető út és a buddhista kozmológia elemeit jeleníti meg.
A sztúpák mérete és díszítése rendkívül változatos, a kisebb, oltárra helyezhető szobrocskától a hatalmas, zarándokhelyként működő építményig, de alapfelépítésük a hagyomány szerint azonos elveket követ.
Felépítése és jelentése
A hagyományos sztúpa négy fő részből áll, amelyek a hagyomány szerint az öt elemet jelenítik meg.
- négyzetes alap: a földet jelképezi
- féldomború kupola (anda): a vizet jelképezi
- harmika, a kupola tetején álló négyzetes rész: a tüzet jelképezi
- kúpos, gyűrűkből álló csúcs: a levegőt jelképezi
- a legfelső napkorong, holdsarló és csúcsdísz: a teret jelképezi
A csúcsot alkotó gyűrűk száma hagyományosan tizenhárom, ezek a megvilágosodáshoz vezető út egyes fokozatait jelképezik.
A megkerülés gyakorlata
A sztúpák körüli tiszteletadás jellemző formája a kora, vagyis a megkerülés: a gyakorló az óramutató járásával megegyező irányban, gyalogosan kerüli meg az építményt, gyakran mala vagy imamalom használatával kísérve. A hagyomány szerint ez a gyakorlat a tisztelet kifejezése és az érdemszerzés egyik módja.
Ereklyék és felszentelés
A sztúpa építésekor a hagyomány szerint ereklyéket, szent szövegeket tartalmazó tekercseket és más felszentelt tárgyakat helyeznek el a belsejében, ez adja az építmény ereklyetartó szerepét. A megépült sztúpát szertartás keretében szentelik fel, ettől kezdve a hagyomány szerint önmagában is tiszteletre méltó, imádkozásra és megkerülésre alkalmas hellyé válik, függetlenül attól, hogy éppen milyen ereklye van benne.
Sztúpák Magyarországon és kisebb formában
Magyarországon a zalaszántói Béke Sztúpa a legismertebb ilyen építmény, amelyet a hazai buddhista közösség épített és amely a nyugati világban is a hagyományos sztúpaépítészet egyik példájának számít. A nagy, zarándokhelyként működő építmények mellett kisebb, oltárra vagy polcra helyezhető sztúpaszobrocskák is készülnek, ezek a nagy építmények formáját és szimbolikáját idézik meg otthoni vagy kolostori oltárokon.
A sztúpa mint jelkép a mindennapokban
A sztúpa formája önmagában is felismerhető jelképpé vált a buddhista kultúrában, gyakran jelenik meg festményeken, ékszereken és dísztárgyakon is, az eredeti építészeti forma egyszerűsített változataként. Ezekben az esetekben a tárgy már nem ereklyetartó, hanem a sztúpa jelentette tanítást, a megvilágosodáshoz vezető utat idézi fel díszítő vagy emlékeztető elemként.