Az amla az Emblica officinalis, magyar nevén indiai egres termése. A kis, világoszöld, hat vagy nyolc gerezdre tagolt gyümölcs íze markánsan savanyú, utóízében fanyar meg édeskés. India, Nepál és Srí Lanka erdeiben és kertjeiben egyaránt terem. A friss termés a világ legmagasabb természetes C-vitamin tartalmú gyümölcsei közé tartozik, ez a vitamin pedig szárítás után is jelentős részben megmarad benne, mert a gyümölcs csersavai megvédik a lebomlástól.
A hagyományban
Az ájurvéda az amlát a pitta minőséghez köti, vagyis a tűz és a hő jellegéhez, ezért a hagyományos használata hűsítő. Az életerőt növelő, fiatalító szerek, a raszájana csoport egyik legfontosabb tagja, amelyet a klasszikus szövegek hosszú távú szedésre ajánlanak. A hagyomány szerint az emésztést, a szemet, a hajat és a bőrt egyaránt támogatja. Indiában a fa maga is szent, az amalaka ékádasi ünnepen a tövénél tartanak szertartást.
- A triphala harmadik tagja
- Kiemelkedő C-vitamin tartalom, szárítva is
- Hajápolásban és bőrápolásban is hagyományos
Formái
Az amla frissen, aszalva, cukrozva, porként, olajos kivonatként és lekvárszerű készítményként, csjavanprás néven is használatos. A hajápolásban az amlaolaj és az amlapor a hennával együtt a hagyományos indiai kezelés része, a hajat sötétítő meg erősítő szerként tartják számon.
Készítményekben
A tibeti és az ájurvédikus formulákban Emblica officinalis néven szerepel, a myrobalánokkal együtt. A Sorig és a Myrobalan készítmények összetevő-listáin a leggyakrabban visszatérő növények egyike.