Padmaszambhava a tibeti buddhizmus egyik legtiszteltebb alakja, akit a hívők Guru Rinpocse, vagyis Drágakő Tanító néven szólítanak. A hagyomány szerint a 8. században hívta meg Triszong Decen tibeti király, hogy segítsen felépíteni Szamje kolostorát meg megszilárdítani a buddhista tanítást Tibetben. A neve lótuszszülöttet jelent: a legenda szerint nem anyaméhből született, hanem egy tó lótuszvirágán jelent meg.
Ahogy ábrázolják
Padmaszambhava könnyen felismerhető a sajátos ikonográfiájáról. Uralkodói tartásban ül, fején a hajtókás, felül hegyes lótuszsapka, tekintete nyitott és határozott, bajusza meg kis szakálla van, ami a buddha-alakok között ritka. Jobb kezében a vadzsrát tartja, bal kezében koponyacsészét, vállához támasztva pedig ott a khatvanga, a háromfejű rituális bot. A hagyomány nyolc megjelenési formáját tartja számon, ezek más tartásban meg más színben mutatják.
- Lótuszsapka, bajusz és kis szakáll
- Jobb kézben vadzsra, bal kézben koponyacsésze
- Vállnak támasztott khatvanga bot
A rejtett tanítások
A hagyomány szerint Padmaszambhava sok tanítást nem adott át a kortársainak, hanem elrejtette őket a tájban, a sziklákban, a vizekben és a gyakorlók tudatában, hogy majd akkor kerüljenek elő, amikor a világnak szüksége lesz rájuk. Ezeket a rejtett kincseket nevezik termának, a megtalálóikat pedig tertönnek. A tibeti halottaskönyv néven ismert szöveg is ebbe a hagyományba tartozik.
Tisztelete
Padmaszambhava mantrája az om áh húm vadzsra guru padma sziddhi húm, amelyet a gyakorlók malával recitálnak. A holdhónap tizedik napját, a cecu ünnepet neki szentelik, ilyenkor a kolostorokban maszkos táncokkal idézik fel az életét. A nyingma iskola, a tibeti buddhizmus legrégebbi rendje őt tekinti alapítójának, de a többi rend és a himalájai népi vallásosság is tiszteli.