Garuda az indiai mitológia hatalmas, mitikus madara, a madarak királya. Ábrázolásain sasfejű vagy csőrös, szárnyas emberalak, esetleg teljesen madártestű lény, amely gyakran kígyót tart a karmai vagy a csőre között. A neve a hindu, a buddhista és a dzsaina szövegekben egyaránt előfordul.
A hindu hagyományban
A mítosz szerint Garuda Kasjapa bölcs és Vinatá fia, aki anyját a kígyók szolgaságából úgy váltotta meg, hogy elhozta nekik az istenek halhatatlansági italát, az amritát. Visnu megcsodálta erejét és önzetlenségét, ezért a hátasává fogadta. A festményeken és szobrokon Visnut és hitvesét, Laksmít gyakran Garudán ülve ábrázolják. A kígyókkal, a nágákkal való ellenségeskedése a hagyomány visszatérő motívuma, a képét ezért a kígyóktól óvó jelként is használták.
A buddhista és a tibeti hagyományban
A buddhista szövegekben a garudák a természetfölötti lények egyik csoportját alkotják. A tibeti művészetben khjung néven ismert, szarvakkal ábrázolt madárlény, amelyet a bön hagyomány is kiemelten tisztel, a vadzsrajána ikonográfiában pedig a hatalom és a bölcsesség jelképe. Az imazászlók szélparipája körül, a zászló négy sarkában a tigris, a hóoroszlán és a sárkány mellett ott a garuda, a négy méltóság egyike.
Nemzeti jelképként
Garuda több ázsiai ország állami jelképe lett. Thaiföldön, ahol krut a neve, a királyi címer állata, a hivatalos iratokon és a királyi engedéllyel működő cégek épületein is látható. Indonézia címere a Garuda Pancsaszila, a nemzeti légitársaság is róla kapta a nevét.
Ékszeren
A garudás medál és amulett a hagyomány szerint a bátorság és a védelem jelképe, a nepáli és tibeti bronzékszerek kedvelt motívuma.