Kuan-jin a kelet-ázsiai buddhizmus legszélesebb körben tisztelt alakja, a neve annyit tesz: aki figyeli a világ hangjait. Ugyanannak a bodhiszattvának a megjelenése, akit a tibeti hagyomány Chenrezig, az indiai pedig Avalókitésvara néven ismer. A különbség az ábrázolásban van: míg Indiában és Tibetben férfialakként jelenik meg, Kínában a 10. századtól fokozatosan női alakot öltött és ebben a formában vált a legnépszerűbbé.
Ahogy ábrázolják
Kuan-jint jellemzően fehér köntösben, álló vagy ülő testtartásban mintázzák meg, arca nyugodt, tekintete lefelé néz, ami a világ szenvedésére való figyelmet jelzi. Kezében gyakran a füzes ágat és a vizeskorsót tartja, ezek a tisztítás és a gyógyítás jelképei. Az ezerkarú változat arra utal, hogy egyszerre képes sok lény felé fordulni, a tenyerekben nyíló szemek pedig a figyelmet jelentik.
- Fehér köntös, lefelé forduló, nyugodt tekintet
- Füzes ág és vizeskorsó a kezében
- Ezerkarú forma: egyszerre sok lény felé fordulás
Tisztelete
Kuan-jin Kínában Guanyin, Japánban Kannon, Koreában Kvanszeum néven ismert, a kolostorok mellett a családi házioltárokon is jelen van. A hagyomány szerint azokhoz fordul, akik nehézségben hívják, ezért a tengerre szállók, az utazók és a gyermeket váró szülők is hozzá imádkoznak. Mantrája megegyezik Chenrezigével, ez az om mani padme hum.
Ahogy megkülönböztethető
A Buddha-szobroktól a testtartás és a viselet különbözteti meg: Kuan-jin alakját redőzött köntös, ékszerek és fejdísz jellemzi, míg a történelmi Buddha egyszerű szerzetesi ruhát visel, a fején pedig az usnísa dudora látható. Tárától a szín és a kéztartás választja el, a Zöld Tára ugyanis lelógó lábbal, lépésre kész testhelyzetben ül.