Manydzsusrí a mahájána buddhizmus egyik legfontosabb bodhiszattvája, a megkülönböztető bölcsesség megtestesítője. Tibeti neve Dzsampeljang, a jelentése a lágy hangú, szelíd fenségű. Míg Chenrezig az együttérzést, Vadzsrapáni pedig az erőt jelképezi, Manydzsusrí a tisztánlátást: azt a képességet, amely átvágja a tévedést meg a zavaros gondolkodást.
Ahogy ábrázolják
A jellegzetes ábrázoláson fiatal, tizenhat éves alakként jelenik meg, ami az örökifjú, friss elmét jelzi. Emelt jobb kezében lángoló kardot tart, ez vágja el a nemtudás gyökerét, bal kezében vagy a mellette nyíló lótuszon pedig a Pradzsnyápáramitá szútra könyvtekercse látható, a bölcsesség tanításának jelképe. Testszíne általában narancssárga vagy fehér, ülése lótuszülés.
- Lángoló kard: a tévedés elvágása
- Könyvtekercs a lótuszon: a bölcsesség tanítása
- Fiatal alak: a friss, tiszta elme
Mantrája
Manydzsusrí mantrája az om a ra pa ca na dhí, amelyet a hagyomány szerint a tanulás, a tanítás és a szövegértés segítésére recitálnak. A záró dhí szótagot a recitáció végén sokszor ismétlik meg egymás után. Nepálban és Tibetben a diákok és a tanítók gyakorlata, a kolostori tanulmányok megkezdése előtt is elmondják.
Nepáli hagyomány
A kathmandui völgy alapítását a helyi hagyomány Manydzsusrí nevéhez köti. A legenda szerint a völgyet hajdan tó töltötte ki, amelynek közepén lótusz virágzott. Manydzsusrí a kardjával vágta át a völgyet záró hegyvonulatot Csóbhárnál, így folyt le a víz és vált a völgy lakhatóvá. A történet a bölcsességet hozó, akadályt eltávolító alakot köti össze a táj keletkezésével.