Milarepa (Dzsecün Milarepa) a tibeti buddhizmus egyik legismertebb alakja, jógi, költő és tanító. Élettörténete Tibetben ma is a legolvasottabb életrajzok közé tartozik, dalait kolostorokban és családi körben egyaránt éneklik. A kagyü iskola alapító mesterei között tisztelik, a források születését 1040 és 1052 közé teszik.
Élete
A hagyományos életrajz szerint Milarepa apja korai halála után rokonai elvették a család vagyonát, nyomorba taszítva őket. Anyja kérésére fekete mágiát tanult, majd bosszúból sokak halálát okozta. Később mély megbánás fogta el, ezért a fordító Marpánál keresett tanítót. Marpa évekig próbára tette: tornyokat építtetett vele, majd lebontatta azokat, mielőtt átadta neki a tanításokat. Milarepa ezután hosszú éveket töltött magányos elvonulásban a Himalája barlangjaiban.
Ábrázolása
Milarepát rendszerint fehér pamutleplet viselő, sovány aszkétaként ábrázolják, aki jobb kezét a füléhez emeli, mintha a saját dalára vagy a természet hangjaira figyelne. Bőrét a festményeken gyakran zöldes árnyalattal festik, mert a hagyomány szerint barlangi elvonulása idején hosszú ideig csak csalánlevest evett. A nevében a repa jelentése „pamutba öltözött”: így nevezték a tummo, a belső hő gyakorlatának mestereit, akik a himalájai télben is egyetlen vékony leplet viseltek.
Tanítása
Milarepa tanítását dalokban adta át, ezek gyűjteménye Milarepa százezer dala néven ismert. A dalok egyszerű képekben beszélnek a mulandóságról, a karmáról, az elvonulás és a meditáció értelméről. Legismertebb tanítványa Gampopa, aki a jógi tapasztalati útját a kolostori fegyelemmel egyesítette, ezzel megalapozva a kagyü rend kolostori hagyományát. Milarepa története a gyakorlók számára azt üzeni, hogy a legsúlyosabb tettek után is lehetséges a változás.