A Nataradzsa jelentése a tánc ura, ez Siva egyik legismertebb ábrázolása. A dél-indiai bronzöntés remekei között tartják számon, a formája a Csóla-korban, a 10. és a 12. század között nyerte el a ma ismert alakját. Az egész szobor egyetlen mozdulatot rögzít: Siva a világ keletkezését, fennmaradását meg felbomlását táncolja el, a tánc pedig maga a világfolyamat.
A jelképek
Az alak minden részlete jelentést hordoz. A hátsó jobb kézben a damaru dob szól, ennek hangjából ered a teremtés meg az idő lüktetése. A hátsó bal kézben a láng emészti el a világot a ciklus végén. Az első jobb kéz az abhaja mudrát mutatja, vagyis a félelemtől való megszabadítást. Az első bal kar az emelt láb felé mutat, ez a menedék jele. A jobb láb egy törpealakot tapos, ez a tudatlanság legyőzése, a körbefutó lángkarika pedig a világegyetem körforgása.
- Damaru dob: a teremtés hangja
- Láng: a világ felbomlása
- Abhaja mudra: ne félj
- Lángkarika: a világ körforgása
Csidambaram és a hagyomány
A Nataradzsa tisztelet központja a dél-indiai Csidambaram temploma, ahol a hagyomány szerint Siva a kozmikus táncot bemutatta. A szobrokat a templomi körmeneteken viszik körbe, ezért készülnek tömör bronzöntéssel, hordozható méretben is. A forma a 20. században vált világszerte ismertté, a tudomány és a művészet is sokat idézte, a genfi részecskefizikai kutatóközpont kertjében is áll egy Nataradzsa szobor.
A szobrokon
A ma kapható Nataradzsa szobrok viaszveszejtéses öntéssel, sárgarézből vagy bronzból készülnek, a felületük polírozott vagy antikolt. A jó öntvényen a lángkarika és a test külön síkban fut, az ujjak, az ékszerek meg a hajtincsek részletei vésettek, a talapzat pedig a lótuszt formázza.