A veszak a buddhista naptár legfontosabb ünnepe, a neve a páli naptár egyik hónapjából, a veszákhából ered. A hagyomány szerint a Buddha életének három legfontosabb eseménye, a születése, a megvilágosodása és a végső elhunyta, a parinirvána ugyanarra a teliholdas napra esett, ezért ünneplik együtt. Az időpont a holdnaptár szerint változik, jellemzően a május és a június eleje közötti teliholdra esik.
Az ünnep szokásai
A hívők ezen a napon a kolostorba mennek, virágot, gyertyát meg füstölőt ajánlanak fel, a szerzetesek tanítást tartanak, a közösség pedig együtt recitálja a szövegeket. Sok helyen ekkor újítják meg az öt fogadalmat; az ünnep napján a hagyomány az adakozást, a mértékletességet meg a húsmentes étkezést tartja illendőnek. Az ENSZ 1999-ben nemzetközi ünneppé nyilvánította.
- Holdnaptár szerinti, teliholdas ünnep
- Virág, fény és füstölő felajánlása
- Adakozás, fogadalomújítás, közös recitálás
Helyi nevek és formák
Az ünnep neve és megtartása vidékenként eltér. Srí Lankán veszak néven, lampionokkal meg díszes fénytáblákkal ünneplik, Thaiföldön viszákha búcsá a neve, a hívők pedig gyertyával háromszor körbejárják a templomot. Indiában és Nepálban Buddha Purnima, Tibetben pedig Szaga Dava néven ismerik, ahol az egész hónap az érdemszerző cselekedetek ideje.
A fény szerepe
A veszak mindenütt a fény ünnepe: a mécses, a gyertya meg a lampion a tanítást jelképezi, amely eloszlatja a nemtudás sötétjét. Ezért az ünnep estéjén a kolostorok és a házak egyaránt kivilágítva állnak.