A Loy Krathong Thaiföld egyik legszebb ünnepe, a neve annyit tesz: elereszteni a kosárkát. A holdnaptár tizenkettedik hónapjának teliholdján tartják, ami a nyugati naptárban jellemzően november. Az ünnep estéjén a folyók, a tavak és a csatornák felszínét ezernyi apró, úszó mécses borítja.
A krathong
A krathong hagyományosan a banánfa törzsének szeletéből készül, erre kerül a hajtogatott banánlevél, a virág, a füstölő meg a gyertya. Sokan egy hajszálat vagy egy érmét is tesznek bele. A hagyomány szerint az elengedett tutaj magával viszi a haragot, a keserűséget és a szerencsétlenséget, egyben pedig köszönetet fejez ki a víznek, Kongka asszonynak, a folyók istennőjének a víz éltető ajándékáért.
- Banánlevélből hajtogatott, virággal díszített tutaj
- Gyertya, füstölő és virág a felajánlás része
- A telihold estéjén, jellemzően novemberben
Ji Peng, az égi lámpások
Észak-Thaiföldön, elsősorban Csiangmaiban a Loy Krathong egybeesik a lanna hagyomány Ji Peng ünnepével, amelyen papírlámpásokat, khom lojt eresztenek az égre. A vízen úszó meg az égen szálló fények együtt adják az ünnep ismert képét. A lámpásokat a légi közlekedés és a tűzveszély miatt ma egyre több helyen csak kijelölt helyszínen és időben szabad felengedni.
Ma
Az ünnep környezeti hatása miatt a krathongok anyaga sokat változott: a hungarocell helyett visszatértek a banánlevélhez meg a kenyérhez, amelyet a halak megesznek. A Loy Krathong ma Thaiföld egyik legnagyobb turisztikai vonzereje, a hagyományos jelentése viszont megmaradt: az elengedés meg a hála ünnepe.