A tibeti füstölő a tibeti és nepáli kolostori hagyományban kialakult füstölőtípus, amelynek alapja jellemzően sok, akár tíz-húsz féle növényi és ásványi összetevőből álló keverék. A recept a hagyomány szerint kolostoronként és műhelyenként eltér, a keverékben gyanták, fűszerek és őrölt növényi anyagok egyaránt előfordulhatnak.
Az illata a legtöbb indiai pálcikánál visszafogottabb, kevésbé édes és kevésbé egyneműsített, ezt sokan a keverék összetettségével és azzal magyarázzák, hogy a tibeti füstölőkbe jellemzően nem kevernek szintetikus illatanyagot. A füst emiatt gyakran nyersebb, füves vagy fás jellegű, a formázás módja pedig eltér a megszokott bambuszmagos pálcikától.
Formák: kötél és pálcika
A tibeti füstölő egyik jellegzetes formája az úgynevezett kötélfüstölő (rope incense), amelynél a füstölőpasztát papírba vagy vékony szövetbe csavarva, kötél vagy zsinór alakban formázzák meg. Ezt a formát jellemzően kis darabokra törve, hőálló felületen egyszerre több szálat is meggyújtanak. Emellett a hagyományos, bambuszmag nélküli, vaskosabb pálcika forma is elterjedt, amely a masala füstölőknél vékonyabb, természetesebb felületű.
- Kötélfüstölő: papírba vagy szövetbe csavart füstölőpaszta, kötél formában
- Vaskosabb, mag nélküli pálcika forma
- Gyakran egyszerű, kézzel írott vagy nyomtatott csomagolásban
Kolostori készítés és csomagolás
A tibeti füstölők egy részét ma is kolostorokhoz köthető műhelyekben, hagyományos receptúra szerint készítik, ez a háttér a csomagoláson és a termék elnevezésében is gyakran megjelenik. A nepáli füstölők csomagolása jellemzően egyszerű, sokszor lótuszmintás papírba csomagolt köteget takar, ez a régió kézműves papírkészítő hagyományát idézi.
A tibeti és nepáli füstölők a füstölő lexikon többi szócikkében tárgyalt alapanyagokat, elsősorban a tömjént és a szantálfát is tartalmazhatják, ezek a füstölőkeverék részeként, más növényi anyagokkal társulva jelennek meg, nem önmagukban.
Megkülönböztetés az indiai füstölőtől
Vásárláskor a tibeti füstölő jellemzően egyszerűbb, kevésbé díszes csomagolásban jelenik meg, mint a masala típusú indiai füstölők, a pálcika vagy a kötél felülete pedig érdesebb, kevésbé fényes. Az illat összehasonlításakor a tibeti keverék gyakran füvesebb, fásabb, míg az indiai masala füstölők inkább virágos vagy édeskés jegyeket hordoznak, ez a különbség a hozzávalók eltérő arányából adódik.
A tibeti füstölő égetéséhez ugyanazok az általános szabályok érvényesek, mint más pálcika és kötél típusú füstölőknél: hőálló tartóra van szükség, jól szellőző térben érdemes égetni, felügyelet nélkül pedig nem szabad hagyni az izzó darabot.