A gyantafüstölő a füstölés legrégebbi formája: a fák sérült kérgéből kicsorduló, a levegőn megszilárdult gyantát égetik el. Nincs benne bambuszpálca, szénpor vagy kötőanyag, ezért az illata tisztább meg jellegzetesebb a pálcikáénál. A legismertebb gyanták a tömjén, a mirha, a copal és a benzoe, ezeket önmagukban és keverve is árulják.
Ahogy égetni kell
A gyantát nem lehet közvetlenül meggyújtani. A hagyományos módszer a füstölőszén: a korongot csipesszel megfogva addig kell égetni, amíg az egész át nem izzik, majd hamuval vagy homokkal bélelt hőálló tálba kell tenni. Erre kerül a gyanta néhány szemcséje, amely azonnal füstölni kezd. Egy vagy két szemcse elég, a több csak sűrűbb füstöt ad, nem erősebb illatot.
- Hőálló tál, homok- vagy hamuágy, füstölőszén
- Egyszerre egy vagy két szemcse
- Szellőztetés a füstölés után
Keverékek
A gyantákat gyakran keverik egymással és szárított gyógynövénnyel, virágszirommal, fakéreggel. A tömjén és a mirha klasszikus párosítás, a tömjén és a szantálfa lágyabb, a rózsával kevert tömjén virágosabb illatot ad. A keverékeket sok műhely a felhasználás hagyományos szándéka szerint állítja össze, például védelem vagy kívánság néven.
Tárolása
A gyanta melegben összetapad, ezért hűvös, száraz helyen, jól záró edényben érdemes tartani. A hűtőben töltött rövid idő után az összetapadt darab könnyebben törhető. A gyantaszemcse évekig eláll, az illata viszont lassan halványul, ezért a kisebb kiszerelés praktikusabb.