A benzoin (benzoé) a sztiraxfélék családjába tartozó Styrax fák gyantája. A fa kérgét bemetszik, a sebből kiszivárgó fehéres, tejszerű nedv a levegőn megszilárdul, sárgás, barnás szemcsékké, darabokká válik. Illata édes, balzsamos, a vaníliára emlékeztet.
Két fő fajtája
- sziámi benzoin (Styrax tonkinensis): Laoszból, Vietnamból és Thaiföldről, édes, kifejezetten vaníliás illatú, mert vanillint is tartalmaz
- szumátrai benzoin (Styrax benzoin): Indonéziából, fűszeresebb, fásabb illatú
A hagyományban
A benzoint az arab kereskedők luban dzsávi, vagyis „jávai tömjén” néven ismerték, innen ered az európai neve is. A keresztény egyházak tömjénkeverékeinek gyakori összetevője, Indiában és Délkelet-Ázsiában a templomi és otthoni füstölők alapanyaga. A gyógyszerészetben a benzoétinktúra régi, ma is ismert készítmény, a benzoesavat pedig először ebből a gyantából vonták ki, a vegyület innen kapta a nevét.
Illata és használata
A benzoin lassan párolog, ezért az illatszerekben és a füstölőkben illatkötőként is szerepel: megtartja és lekerekíti a többi illatot. Füstölőszénen égetve édes, meleg füstöt ad, tömjénnel, mirhával és szantálfával keverve gyakori. A benzoin illatú pálcák és masala füstölők a gyantát többnyire más összetevőkkel együtt tartalmazzák.
Jó tudni
A benzoin érzékeny bőrön allergiás reakciót válthat ki, a gyantát és a belőle készült kivonatot nem szabad lenyelni. A neve hasonlít a benzinre és a benzolra, a rokonság azonban csak nyelvi: a benzol neve a benzoesavon keresztül ered tőle.