A copal trópusi fák megszilárdult gyantájának neve, elsősorban a Burseraceae család fáié, amelyek közeli rokonai a tömjént adó Boswellia fajoknak. A szó a nahuatl copalli kifejezésből ered, a jelentése füstölő. Mexikóban és Közép-Amerikában évezredek óta gyűjtik: a fa kérgét megvágják, a kifolyó gyanta a levegőn megszilárdul, majd összegyűjtve, válogatva kerül forgalomba.
Fajtái
A világos, áttetsző copal blanco a legfinomabb, enyhén citrusos, friss illatú változat. A sötétebb, barnás vagy feketés gyanta erősebb, füstösebb illatot ad. A dél-amerikai kereskedelemben a copal mellett hasonló gyanták is előfordulnak, ezek illatban és tisztaságban eltérnek, ezért a jó forgalmazó megnevezi a származási helyet.
- Copal blanco: világos, friss, citrusos illat
- Sötét copal: erősebb, füstösebb illatanyag
- Gyantaszemcse vagy kész pálcikába dolgozva
Hagyomány
A maja és az azték szertartásokban a copal az istenségeknek felajánlott legfőbb adomány volt, a füstjét a földi és az égi világ közötti kapocsnak tekintették. A mai mexikói népi vallásosságban is él: a halottak napján a házioltárnál copalt égetnek, hogy a füst mutassa az utat a hazalátogató lelkeknek. Dél-Amerikában a Palo Santóval együtt a hely megtisztításának hagyományos kelléke.
Ahogy égetik
A gyantaszemcsét nem lehet közvetlenül meggyújtani, izzó füstölőszénre vagy hőálló tálba, homokágyra kell helyezni. A szenet előbb parázsig kell égetni, erre kerül a gyanta néhány szemcséje, amely azonnal füstölni kezd. Kevés anyag is sokáig füstöl, ezért egyszerre egy vagy két szemcse elegendő. A pálcikába dolgozott változat egyszerűbben használható, ott a gyantát illóolajjal és növényi kötőanyaggal viszik a pálcára.