A tömjén a Boswellia fák (leginkább a Boswellia sacra és a Boswellia serrata) sebzett kérgéből kicsorduló, majd megszilárduló gyanta, nemzetközi nevén frankincense, régebbi magyar szóhasználatban olibánum. Kelet-Afrikában és az Arab-félsziget déli részén honos fákból nyerik és évezredek óta az egyik legismertebb füstölő alapanyag.
A gyantát a fa kérgébe ejtett bevágásból gyűjtik, ahol az levegőn megkeményedik, majd az így kapott világos, borostyánszínű szemcséket szárítás után válogatják méret és minőség szerint. A tömjén önállóan, parázsra szórva vagy más gyantákkal és fűszerekkel keverve is használatos, illetve pálcika és kúp füstölők alapanyagaként is elterjedt.
Szerepe a hagyományban
A tömjén az ókori Egyiptomtól a keresztény liturgián át a buddhista és hindu szertartásokig sok kultúra rituális füstölőanyaga volt, jellemzően oltár előtti felajánlásként vagy térfüstölésre használták. A tibeti buddhista gyakorlatban más gyantákkal és gyógynövényekkel keverve, úgynevezett szanghák számára készült füstölőkeverékek részeként is megjelenik.
Mai használat
Ma a tömjént elsősorban a tér illatosítására, meditáció vagy jóga gyakorlás kísérőjeként, illetve otthoni rituálék részeként használják, gyantaformában izzó faszénre szórva vagy füstölőpálcikába, kúpba dolgozva. A gyanta illata fás, balzsamos, enyhén citrusos jegyekkel, amit sok gyakorló a nyugalom és az elmélyedés hangulatával társít.
- Gyanta formában: füstölőtartóra helyezett izzó faszénre szórva.
- Pálcika vagy kúp formában: más füstölőkhöz hasonlóan, hőálló tartóban égetve.
- Keverékekben: más gyantákkal, fűszerekkel és gyógynövényekkel társítva.
A tömjéngyanta minőségét a szemcsék tisztasága és színe alapján szokás megkülönböztetni, a világosabb, illóolajban gazdagabb szemcséket tartják értékesebbnek. A kereskedelemben ezért gyakran találkozni „szemcsés tömjén” vagy „tömjén gyanta” néven kínált, válogatott minőségű termékkel.
A tömjénút és a kereskedelem
Az ókorban a tömjén az egyik legértékesebb kereskedelmi cikk volt: az Arab-félsziget déli partjairól a Vörös-tenger és a Közel-Kelet érintésével a Földközi-tenger vidékére szállított gyantát szállító útvonalakat együttesen tömjénútnak nevezik. A kereskedelem évszázadokon át meghatározta a térség gazdaságát és a gyanta felértékelődését.
A tömjéngyantát ma is főként Ománban, Jemenben és Szomáliában gyűjtik, a fák megcsapolása szigorú szezonális rendhez kötött, hogy a fa ne károsodjon tartósan. Az így nyert gyanta osztályozása a színtől, a méret egyenletességétől és a tisztaságától függ.