A hosszúbors a borsfélék családjába tartozó kúszónövény termése. A fekete borssal rokon, de a termése nem gömbölyű szem, hanem apró bogyókból összenőtt, néhány centiméteres, kúp alakú füzér, amelyet éretlenül szednek le meg szárítanak. Íze csípős, a fekete borsnál édeskésebb, melegebb tónusú. Indiában, Nepálban és Indonéziában termesztik.
A hagyományban
Az ájurvéda pippali néven ismeri és a legfontosabb melegítő fűszerek közé sorolja. Része a trikatunak, vagyis a három csípős keverékének, amelyet a gyömbérrel meg a fekete borssal együtt alkot. A hagyomány szerint a pippali jógaváhi, azaz olyan növény, amely a mellé adott többi szer hatását is erősíti és mélyebbre viszi a szervezetben. A mai kutatás ezt a hosszúborsban lévő piperinnel hozza összefüggésbe, amely több hatóanyag felszívódását javítja.
- A trikatu, a három csípős egyik tagja
- A hagyomány szerint más növények hatását erősíti
- Légúti és emésztési panaszoknál hagyományos
A hagyomány szerinti használat
A klasszikus használat a légutak és az emésztés körébe tartozik: köhögésnél, nyálkásodásnál, renyhe emésztésnél javasolja a hagyomány, jellemzően mézzel elkeverve. A tibeti receptekben a melegítő, a hideg természetű panaszokat oldó formulák része, gyakran gyömbérrel meg fahéjjal együtt.
Készítményekben
Az összetevő-listákon Piper longum néven szerepel. Az önálló fűszerként kapható hosszúbors a konyhában is használható, egészben főzve vagy frissen őrölve, íze a fekete borsnál összetettebb.