A gyömbér a gyömbérfélék családjába tartozó, Délkelet-Ázsiából származó növény föld alatti gyöktörzse. Rokona a kurkumának és a kardamomnak. Jellegzetes csípősségét a gingerol nevű vegyület adja, amely szárítás során sógaollá alakul: ezért csípősebb és melegebb hatású a szárított, őrölt gyömbér a frissnél.
A hagyományban
Az ájurvéda a gyömbért a nagy gyógyszernek, visvabhesadzsnak nevezi. Melegítő, emésztést serkentő növényként tartja számon, amely a hagyomány szerint felébreszti az emésztő tüzet, az agnit. Elsősorban a váta meg a kapha minőség egyensúlyozására javasolja, a pitta túlsúlyánál viszont mértékkel. A tibeti orvoslás hasonlóan használja, a hideg természetű panaszok, az emésztési renyheség és a nyálkásodás körében.
- Frissen: enyhébb, gyümölcsösebb csípősség
- Szárítva: erősebb, melegítő jelleg
- Teaként, porként, készítmények részeként
A hagyomány szerinti használat
A legismertebb házi forma a gyömbértea: néhány szelet friss gyöktörzs forró vízben, mézzel meg citrommal. A hagyomány megfázásnál, torokfájásnál, hányingernél és utazási rosszullétnél egyaránt javasolja. Az indiai konyhában a masala chai alapfűszere, a thai konyhában a friss gyökér a currypaszták része, közeli rokona pedig a galangál.
Készítményekben
A tibeti gyógynövénykeverékek és a teák visszatérő összetevője, gyakran hosszúborssal, fahéjjal meg kardamommal együtt, mert a hagyomány szerint ezek erősítik egymás melegítő jellegét.