A kurkuma a gyömbérfélék családjába tartozó, Dél-Ázsiában honos növény, amelynek a gyöktörzsét használják. A friss gyökeret megfőzik, megszárítják, majd porrá őrlik, ez adja a jellegzetes, élénk sárga fűszert. A színét a kurkumin nevű festékanyag adja, amely erős színező, a textilt meg a bőrt is megfogja.
A konyhában
Az indiai konyhában a kurkuma a currykeverékek alapja, a legtöbb zöldséges és lencsés étel kezdő fűszere. Az íze földes, enyhén kesernyés, a mennyisége ezért mértékkel mérendő. Hagyományosan zsiradékban, például ghível melegítik meg a fűszerkeverék elején, mert a színe és az illata így bontakozik ki a legjobban. Thaiföldön a friss gyöktörzset is használják, a currypasztákban meg a levesekben.
Az ájurvédában
Az ájurvéda haldi néven tartja számon és a melegítő, emésztést támogató növények közé sorolja. A hagyomány szerint a kapha és a váta minőséget egyensúlyozza, a pittát nagy mennyiségben viszont emelheti. A klasszikus házi készítmény a kurkumás tej, a haldi dudh, amelyet a hagyomány esti itallal, meleg tejjel, egy csipet borssal meg mézzel készít. A bors azért kerül bele, mert a benne lévő piperin a hagyomány szerint és a mai vizsgálatok szerint is javítja a kurkumin felszívódását.
- Melegítő, emésztést támogató növény a hagyomány szerint
- Kurkumás tej: meleg tej, kurkuma, bors, méz
- Külsőleg pakolásként és bőrápolóként is használják
Ünnepi és kozmetikai szerepe
Az indiai esküvők haldi szertartásán a menyasszony és a vőlegény bőrére kurkumapasztát kennek, ez a rituális tisztítás meg a szépítés hagyománya. A kurkuma a mai kozmetikumoknak is összetevője, szappanban, arcpakolásban meg dezodorban egyaránt megjelenik. A fűszer erős színezőképessége miatt a világos ruhán és a konyhai felületen tartós foltot hagy.