A kardamom kétféle növényt takar. A zöld vagy kis kardamom az Elettaria cardamomum termése, illata édeskés, eukaliptuszos, virágos. A fekete vagy nagy kardamom az Amomum subulatum toktermése, amelyet nyílt tűz fölött szárítanak, ezért füstös, kámforos illatú. Mindkettő a gyömbér rokona, dél-indiai és himalájai termőterületekkel. A fűszerek között ára szerint a sáfrány és a vanília után következik.
A hagyományban
Az ájurvéda elachi néven a három dosa mindegyikére alkalmasnak tartja, elsősorban az emésztés támogatására meg a nyálkásodás oldására. A hagyomány a lélegzet frissítésére és a kedélyállapot emelésére is számon tartja. A tibeti orvoslás a melegítő, emésztést rendező formulák tagjaként ismeri, a fekete kardamomot pedig a hidegebb természetű panaszoknál.
- Zöld kardamom: édeskés, virágos illat
- Fekete kardamom: füstös, kámforos jelleg
- Teákban, fűszerkeverékekben, készítményekben
A konyhában és a teában
A masala chai elmaradhatatlan fűszere, a tokot ilyenkor enyhén megroppantják, hogy a magok illata kiszabaduljon. Az indiai édességek, a rizses ételek és a garam masala keverékek is tartalmazzák. A kasmíri kahva teában sáfránnyal meg mandulával együtt szerepel.
Tárolása
A kardamom illóanyagai gyorsan illannak, ezért egész tokban érdemes tárolni, jól záró edényben, hőtől távol. Az őrölt kardamom néhány hónap alatt elveszíti az illata javát. A tok színe a zöldtől a halványsárgáig terjed, a mélyzöld a frissebb, gondosabban szárított árura utal.