A sáfrány a Crocus sativus, vagyis a jóféle sáfrány virágának három szárított bibeszála. A virág ősszel nyílik, a szedés kizárólag kézzel történik, hajnalban, mert a nyílás után a bibe gyorsan veszít az illóanyagaiból. Egy kilogramm szárított sáfrányhoz mintegy százötvenezer virág kell, ezért a világ legdrágább fűszere. Fő termőterülete Irán, emellett Kasmír, Spanyolország és Görögország.
A hagyományban
A tibeti gyógyászat gurgum néven ismeri és a legértékesebb összetevők közé sorolja, elsősorban a máj körüli receptekben. Az ájurvéda kesar néven a hűsítő, erősítő szerek közé teszi, a hagyomány szerint a bőrre, a vérre meg a kedélyállapotra egyaránt jótékonyan hat. Indiában az ünnepi ételek, a tejes édességek meg a szertartási felajánlások fűszere is.
- Kézzel szedett bibeszál, virágonként három
- Mély vörös szál, sárga festőhatás
- A tibeti májkészítmények jellegzetes összetevője
Felismerése
A valódi sáfrány szálai mély vörösek, a végük trombitaszerűen kiszélesedik, meleg vízben pedig lassan, egyenletesen eresztik az aranysárga színt. A hamisítvány, jellemzően a festett sáfrányos szeklice szirma, azonnal vörösre festi a vizet és laposabb, szirom alakú. Az őrölt sáfrány szintén könnyebben hamisítható, ezért a szálas forma a megbízhatóbb.
Készítményekben
A tibeti formulákban Crocus sativus néven szerepel, a máj és a vér körüli receptek jellegzetes tagjaként. A magas ára miatt a készítményekben kis mennyiségben, mégis meghatározó összetevőként van jelen.