A sáfrányos szeklice az őszirózsafélék családjába tartozó, tüskés levelű, sárga vagy narancsvörös fészekvirágzatú növény. A szirmait szedik és szárítják. Bár a neve és a színe a sáfrányra emlékeztet, botanikailag nincs köze hozzá: a valódi sáfrány a Crocus sativus bibeszála. A szeklice magjából emellett étolajat is sajtolnak.
Sáfrány helyett és a sáfrány mellett
A világkereskedelemben a szeklicét gyakran adják el hamis sáfrányként, mert a szirom megfestve hasonlít a bibeszálra. A két növény azonban ránézésre is elkülönül: a sáfrány szála hosszú, hengeres, a végén kiszélesedő, a szeklice szirma lapos, szirom alakú. A tibeti orvoslás mindkettőt ismeri és külön néven tartja számon, saját szereppel a receptekben.
- Lapos, szirom alakú, narancsvörös
- Vízben gyorsan, élénk színnel ereszt
- Önálló összetevő, nem csak sáfránypótló
A hagyományban
A tibeti gyógyászat a szeklicét a vér és a máj körüli receptekben használja, a hagyomány szerint a vérkeringést mozgásba hozó, a pangást oldó növényként. A hagyományos kínai orvoslás hong hua néven ugyanebben a körben alkalmazza. Az ájurvéda a bőrkészítményekben meg a melegítő olajokban ismeri.
Készítményekben
Az összetevő-listákon Carthamus tinctorius néven szerepel, a tibeti balzsamok, krémek és belsőleg szedhető formulák visszatérő tagjaként. A szeklice olaja a bőrápolókban vivőanyag, a szirom pedig a színt is adja a készítménynek.