A királydinnye (Tribulus terrestris) a királydinnyefélék családjába tartozó egyéves növény. Szára a földön terül el, levelei apró levélkékből összetett, szárnyas levelek, virága kicsi, sárga és ötszirmú. A legfeltűnőbb része a termése: ez éretten öt kemény, éles tüskés részre esik szét, amely a mezítlábas talpba és a kerékpárgumiba is beleszúr. Magyarországon is gyakori, főleg homokos talajon, utak mentén és bolygatott helyeken, ahol gyomnak számít.
A növény Dél-Európától Ázsián át Afrikáig elterjedt. A keleti gyógyhagyományok a szárított termését használják, ezt az összetevő-listák Tribulus terrestris néven tüntetik fel.
Felismerése
- Szára heverő, akár egy méter hosszan is szétterül a talajon
- Levelei párosan szárnyaltak, öt-nyolc pár apró, szőrös levélkével
- Virágai egyesével nyílnak a levelek tövében, körülbelül egy centi átmérőjűek
- Termése öt részre esik szét, mindegyiken két-négy hegyes tüske ül
A tüskés termés az állatok szőrébe, a gyapjúba és a lábbelibe is beakad, így terjed. A legelőkön ezért nem szívesen látott gyom.
A hagyományban
Az ájurvéda gokshura néven ismeri. A termését a húgyutak meg a vese körében tartja számon. Az erősítő, fiatalító szerek (rasajana) közé is sorolja. A tibeti receptekben több teakeverék és összetett készítmény része, jellemzően más gyökerekkel és termésekkel együtt. Amit a hagyomány a növénynek tulajdonít, az kultúrtörténeti leírás, nem orvosi vagy élettani tény.
Étrend-kiegészítőként
Nyugaton „tribulus” néven étrend-kiegészítőként is forgalmazzák, főleg a sportolók körében. Az erre vonatkozó reklámállítások tudományosan vitatottak, a lexikon ezeket nem veszi át. Terhesség, szoptatás és gyógyszerszedés idején a fogyasztása előtt érdemes orvoshoz fordulni.
Készítményekben
A tibeti készítmények összetevő-listáin Tribulus terrestris néven szerepel, a termékoldalakon a magyar neve mellett a latin is olvasható. A teakeverékekben a többi összetevővel együtt forrázzák vagy főzik, ahogy a csomagolás előírja.