A haritaki a Terminalia chebula, egy Dél- és Délkelet-Ázsiában honos, nagyra növő fa szárított termése. Magyar nevén chebulai myrobalán, tibeti nevén aru. A gyümölcs sárgászöldtől a sötétbarnáig érik, alakja ovális, bordázott, íze erősen fanyar és összehúzó. Hegyvidéki erdőkben, akár ezerötszáz méter magasságig megterem, ezért a himalájai gyógyszerkészítés jól hozzáfér.
A gyógynövények királya
A tibeti orvoslás minden más növény fölé helyezi. A Gyógyító Buddha ábrázolásain a jobb kezében tartott növény éppen a haritaki ága, ezzel is jelezve a helyét a hagyományban. A Négy tantra tanítása szerint a haritaki mind a hat ízt tartalmazza az egy sós kivételével, ezért mindhárom életerőre, a lungra, a tripára meg a béken hat.
A hagyomány szerinti használat
A hagyomány elsősorban az emésztés rendezésére, a bélműködés szabályozására és a méregtelenítésre használja, emellett a szem, a torok meg a bőr panaszainál is javasolja. A tibeti gyógyászat a hosszú élet és az életerő növelésének szereként is számon tartja. Az érettségi fok szerint eltérő célra ajánlják: a fiatal, zöld termés erősebben hajt, az érett, sötét gyümölcs enyhébb.
- A triphala első tagja
- A tibeti receptúrák leggyakoribb alapanyaga
- Fanyar, összehúzó íz, mind a hat íz közül öt
Készítményekben
A haritaki a tibeti és az ájurvédikus készítmények nagy részében megtalálható, a nyugtató balzsamoktól a bőrkrémeken át az emésztést támogató labdacsokig. A Sorig védjegyű tibeti gyógynövénykészítmények összetevő-listáján Terminalia chebula néven szerepel, gyakran a másik két myrobalánnal együtt.