A sárkányvér nem egyetlen növény terméke, hanem több, egymástól független növényből nyert mélyvörös gyanta közös neve. A nevét a színéről kapta: a megszilárdult gyanta sötét, vérvörös, porrá törve élénk téglavörös. Vízben nem, alkoholban jól oldódik.
Honnan származik
A legismertebb források:
- szokotrai sárkányfa (Dracaena cinnabari): a jemeni Szokotra szigetén élő, esernyő alakú koronájú fa, a gyanta ókori forrása
- kanári sárkányfa (Dracaena draco): a Kanári-szigetek és Madeira jellegzetes fája
- sárkányvér rotangpálma (Daemonorops draco): Indonéziában és Malajziában élő kúszó pálma, a terméseit borító gyanta ma a kereskedelmi sárkányvér fő forrása
- Croton lechleri: dél-amerikai fa, vörös nedve sangre de drago néven ismert
A hagyományban
Az ókori görög és római szerzők már ismerték a Szokotráról érkező vörös gyantát, amelyet festékként, pácként és orvosságként is használtak. Később a kéziratfestők vörös festékének és a hangszerkészítők lakkjainak színezője volt. A népi hagyományban és a mai füstölőkultúrában a sárkányvér a védelem és az erő illata, tisztító füstként is égetik.
Illata és használata
Égetve a tiszta gyanta enyhe, meleg, kissé édes és fűszeres füstöt ad, ezért gyakran tömjénnel, mirhával vagy kopállal keverik. A sárkányvér nevű füstölőpálcák és kúpfüstölők illata többnyire gyanták, fűszerek és illatanyagok keveréke, amely a gyanta karakterét idézi, de nem kizárólag abból készül. A gyantaszemcséket füstölőszénen, a többi gyantafüstölőhöz hasonlóan égetik.