A bibhitaki a Terminalia bellirica, egy indiai és délkelet-ázsiai lombhullató fa termése. Magyar nevén beleric myrobalán, tibeti nevén baru. A gyümölcs kerek, szürkésbarna, bársonyos felületű, a magja körül vastag, fanyar húsréteggel. A fa síkvidéki erdőkben nő, a termést a száraz évszakban gyűjtik és a napon szárítják.
A hagyományban
Az ájurvéda a triphala három tagja közül a bibhitakit köti a kapha minőséghez, vagyis a nehéz, nedves, nyálkás jelleghez. Ebből következik a hagyományos használata: a légutak nyálkásodásánál, a köhögésnél és a torokpanaszoknál javasolják, emellett az emésztés meg a hajápolás körében is számon tartják. A szanszkrit név jelentése a félelmet eloszlató.
- A triphala második tagja
- A hagyomány szerint a kapha egyensúlyozója
- Légúti és emésztési panaszoknál javasolt
Készítményekben
A bibhitaki önmagában ritkán kerül forgalomba, szinte mindig keverékek része. A tibeti receptekben a haritakival és az amlával együtt, a hármas alapon nyugvó formulákban szerepel, a bőrápoló balzsamoktól az emésztést támogató labdacsokig. Az összetevő-listákon Terminalia belerica vagy beleric myrobalan néven található.
Megkülönböztetése
A három myrobalán a szárított állapotban is jól elkülönül: a haritaki hosszúkás, bordázott, a bibhitaki kerek, bársonyos felületű, az amla pedig világosabb, gerezdes szerkezetű. A kereskedelemben a myrobalán megnevezés önmagában általában a haritakit jelenti, ezért érdemes a latin nevet is megnézni.