A pacsuli a Pogostemon cablin nevű, az árvacsalánfélék családjába tartozó lágyszárú növény, amely Délkelet-Ázsiában, elsősorban Indonéziában, Indiában és a Fülöp-szigeteken honos. Nem a virágát, hanem a levelét használják: a leszedett levelet megszárítják, enyhén erjesztik, majd vízgőzdesztillációval nyerik ki belőle az illóolajat. A szárítás a kulcslépés, ettől alakul ki a jellegzetes, mély illat.
Illatjegyei
A pacsuli illata nehéz, földes, enyhén kámforos, a mélyén édeskés tónussal. A parfümkészítésben alapillatnak számít, vagyis lassan párolgó, hosszan megmaradó összetevő, amely megtartja a könnyebb, gyorsan illanó jegyeket. Jól társul a szantálfával, a vetiverrel, a tömjénnel meg a rózsával. Az illóolaj sajátossága, hogy tárolás közben nem romlik, hanem érik, az évekig állt olaj lágyabb és kerekebb.
- Földes, nehéz, hosszan megmaradó alapillat
- Füstölőben, illóolajban és parfümben egyaránt használt
- Tárolás közben érik, nem avasodik
Kultúrtörténet
A 19. században az Indiából Európába szállított kasmíri kendőket pacsulilevéllel rétegezték a molylepke ellen, így az illat a keleti szövet ismertetőjegye lett, a hamisítványt éppen az illat hiánya buktatta le. A hatvanas években a nyugati ellenkultúra egyik jelképes illatává vált, az indiai füstölőpálcával együtt terjedt el. Indiában és Indonéziában a mindennapi füstölés és a helyi gyógyászat egyaránt használja.
Füstölőben
A pacsuli masala pálcaként, kúpfüstölőként és önálló illóolajként is elterjedt. Az illata tartós, a helyiségben órákkal a füstölés után is érezhető, ezért kisebb szobában elegendő fél pálcát elégetni. Párologtatóban néhány csepp illóolaj is elég, sok esetben más illattal, például naranccsal vagy levendulával kiegyensúlyozva.