A vetiver a Chrysopogon zizanioides, magas termetű indiai pázsitfű. Nem a levele, hanem a sűrű, mélyre hatoló gyökérzete az értékes rész: ebből párolják az illóolajat, amely földes, füstös, fás illatú, a szantálfához hasonlóan mély tónusú. Indiában khus néven ismerik, a fő termőterületek India, Haiti, Indonézia és Réunion.
A hagyományban
Az ájurvéda hűsítő növényként tartja számon, a nyári hőség idejére. A hagyományos indiai háztartásban a vetivergyökérből font függönyt, a khus-tattit az ablakra akasztották és locsolták: a párolgó víz hűtötte meg illatosította a szobát. A thai gyógynövényes hagyomány a szélhajtó, puffadást meg kólikát enyhítő, vízhajtó szerek közé sorolja.
- Földes, füstös, hosszan megmaradó alapillat
- Hűsítő növény a hagyomány szerint
- Parfümben, füstölőben és készítményekben
A talaj védelmében
A vetiver gyökérzete három méter mélyre is lehatol és sűrű szövedéket alkot, ezért a trópusi mezőgazdaságban a talajerózió elleni védelem egyik legfontosabb növénye: a lejtőkre ültetett vetiversorok megfogják a lemosódó földet. A növény nem terjed gyomként, mert a kereskedelmi fajták nem hoznak csírázóképes magot.
Az illatban
A parfümkészítésben a vetiver alapillat, vagyis lassan illanó, a kompozíciót megtartó összetevő. Jól társul a szantálfával, a pacsulival meg a tömjénnel. A gyökér darabjait füstölőkeverékekbe is teszik, ilyenkor a füstje földes, enyhén füstös tónust ad.