A shilajit (oroszul és magyarul gyakran mumijo) sötétbarna vagy fekete, kátrányszerű, ragacsos anyag, amely a magashegységek sziklarepedéseiből szivárog ki, főleg a nyári melegben. A Himalájában, az Altajban, a Kaukázusban és más közép-ázsiai hegyekben gyűjtik. Évszázadok alatt lebomló növényi anyagokból és ásványokból keletkezik, összetétele lelőhelyenként eltér.
A nyers anyagot vízben oldják, szűrik és bepárolják, így kapják a tisztított gyantát, amelyet porként, darabként vagy pasztaként forgalmaznak.
A hagyományban
Az ájurvéda shilajatu néven ismeri, az erősítő, fiatalító szerek közé sorolja. A tibeti orvoslás brag zsun néven használja, összetett készítményekben és külsőleg alkalmazott keverékekben, például masszázsolajokban és borogatásokban. Az orosz és a közép-ázsiai népi hagyomány mumijo néven ismeri. Amit a hagyomány tulajdonít neki, az kultúrtörténeti leírás, nem orvosi tény.
- Sziklákból kiszivárgó, gyantaszerű anyag
- Ájurvédikus neve shilajatu, tibeti neve brag zsun
- Tisztítva por, darab vagy paszta formában
Óvatosság
A shilajit természetes, nem egységes anyag, a minősége a lelőhelytől és a tisztítástól függ. Nem ellenőrzött forrásból származó termékekben nehézfém-szennyezést is kimutattak, ezért csak megbízható, bevizsgált forrásból érdemes választani. Terhesség, szoptatás és gyógyszerszedés idején a fogyasztása előtt érdemes orvoshoz fordulni.
Készítményekben
A tibeti összetevő-listákon shilajit, mineral exudates vagy magyar fordításban ásványi váladék, ásványi exudátum néven szerepel.