Imazászló
Úgy tartják, hogy a buddhizmus i.u. 800 körül érkezett Tibetbe, a nagy tanítómester, Padmaszambhava által. A buddhizmust megelőzően a legtöbb tibeti a bon (vagy bön) vallás híve volt. Eredetileg a bön sámánok készítettek és függesztettek fel zászlókat, öt meghatározott színben, védelemkérés vagy gyógyító szertartások részeiként...Amikor a buddhizmus összekeveredett az ősi tibeti vallással, ezekre a bön eredetű zászlókra szent mantrákat, ikonográfiai alakokat, szimbólumokat festettek, ezáltal alakultak ki olyanná, ahogyan ma ismerjük a tibeti ima zászlókat. Sütő Zsolt: Ima zászlók (Himalájakék, Tibetvörös) A zászlóknak két fő típusa van, a vízszintes és függőleges elhelyezésű zászlók. A vízszintesek neve lungta ( tibeti nyelven: “szélparipa”), a függőlegesek neve darcso (tibeti nyelven a dar: “az élet, szerencse, egészség és gazdagság gyarapodás”, a cso: “minden érző lény”) Az ima zászlokon Buddhák, bódhiszattvák, Tárák, állatok, lótusz, tanítók, szimbólumok ábrái, szent szövegek és mantrák szerepelhetnek. Általában szerzetesek és lámák vésik a zászlókra szánt mintákat fahasábokba, lelki gyakorlataik részeként. Majd a mintákat rányomtatják négyzet alakú ruhaanyagokra, és felvarrják zsinórokra, ötös csoportokban. Az öt szín sorrendje ezeken a csoportokon belül a következő: sárga, zöld, piros, fehér és kék. A függőleges összeállítású zászlóknál a sárga van a legalján, a kék pedig a legtetején. A vízszintes összeállításúaknál a sorrend jobbról bal felé halad, de akár fordítva is. A Nyingmapa irányzat (“régi iskola”) szerint a színek a következő elemeket és a hozzájuk tartozó meditációs Buddhákat jelképezik: kék – űr (Aksobhja) fehér – levegő, de néha jelenti a szelet vagy felhőket is (Vairócsana) piros – tűz (Amitábha) zöld – víz (Amóghasziddhi) sárga – föld (Ratnaszambhava) A később kialakult iskolák/irányzatok megcserélték a levegő és víz színét, de a színek egymás utáni sorrendjét megtartották. Az imazászlókat kb. 24 különféle csoportba lehet besorolni típusaik szerint. Ezen belül öt olyan csoport van, ami magába foglalja a manapság látható zászlók többségét. A szélparipa (lungta) majdnem a leggyakoribb imazászló. Azt a célt szolgálja, hogy a zászló környékén tartózkodó lények szerencse-energiáját növelje. A szélparipát általában, egy lovat ábrázoló rajz formájában, a zászló közepén helyezik el, hátán a kívánság teljesítő ékkővel. A zászló sarkaiban sok esetben a négy természetfölötti lény alakja vagy neve látható: Garuda (egy bölcs, sas-szerű madár), Sárkány, Tigris és Hóoroszlán. A zászlókra nyomtatott szövegek különbözőek lehetnek, általában mantra gyűjteményeket vagy rövidebb szútrákat tesznek rájuk. A legnépszerűbb szöveg ezeken a fajta zászlókon a Győzelmi Jelkép Szútra (Gyaltsen Semo) A győzelmi jelképes zászlók az akadályokon és zavarodottságon való felülkerekedést segítik. A tibeti hagyomány szerint a történelmi Buddha adta a Győzelmi Jelkép Szútrát Indrának, az istenek királyának. Az utasítás szerint Indrának ismételgetnie kellett ezt a szútrát, amikor harcba indult annak érdekében, hogy megvédje csapatait és győzelmet arasson a félistenek fölött. A győzelmi jelképes zászlókon ez a szútra található, különböző szimbólumokkal együtt, például a szélparipa, a nyolc szerencseszimbólum vagy egyéb szimbólumok. A jó egészség és hosszú élet-zászlókon általában Buddha Hosszú Élet Szútrájának rövidebb változata található, emellett imák és mantrák a jó egészségért és a hosszú életért. A zászló közepén gyakran Amitájusz (Amitábha Buddha másik neve), a Korlátlan Élet buddhájának ábrája van. Néha két másik hosszú élet istenség, a Fehér Tárá (béke és egészség) és Usnisa Vidzsaja (győzelmi védelem) is megjelenik a zászlókon. A kívánságteljesítő ima (Sampa Lhundrup) egy erőteljes védelmi ima, úgy tartják, hogy Padmaszambhava guru írta. Azt mondják, hogy különösen időszerű modern korunkban, és alkalmas a szerencse növelésére, háború, éhezés és természeti katasztrófa elleni védelemre, éppen úgy, mint akadályok leküzdésére és hamar beteljesülő kívánságok elérésére. Az ilyen zászlók közepén gyakran ábrázolják “Guru Rinpocsét” ( “Drága Mester”-t, azaz Padmaszambhavát), és körben az erőteljes mantráját, az Om Ah Hung Vadzsra Guru Padma Sizddhi Hung-ot. A Dicsőség a 21 Tárának szövegét Atísa fordította tibeti nyelvre a 11. században. Így a legelső 21 Tárá imazászlót neki tulajdonítják. Tárá Avalókitésvara könyörületes könnyeiből született. (ennek a születésnek egyik változatát ITT írtuk le ) A másik változat szerint, ahogy Avalókitésvara a számtalan szenvedő lény miatt a könnyeit hullatta, egyik könnye Megmentő Zöld Tárává alakult, aki azután másik 20 alakban testesült meg. Az ima a 21 Tárához mindegyik megtestesülését dicsőíti. Ezen az imán kívül a zászló közepén általában a Zöld Tárá található, és gyakran a mantrája is, az Om Tare Tutare Ture Szoha. Ennek a típusú zászlónak az a célja, hogy messzire terjessze a könyörületes áldásokat. Az időjárás elemeinek kitett zászlók képei és mantrái idővel megfakulnak, emiatt cserélni kell őket. Ez is az állandó változást és a mulandóságot szimbolizálja. A tibeti hagyomány szentnek tartja az imazászlókat, úgy gondolják, hogy tisztelettel kell kezelni őket, mivel szent szövegeket és szimbólumokat tartalmaznak. Nem szabad a földre helyezni vagy a szemétbe dobni. Amikor egy elnyűtt imazászlót megsemmisítenek, hagyományos módon elégetik, hogy a füstje eljuttathassa az áldásokat a mennyekbe. Bár a megszálló kínai hatalom az imazászlókat rossz szemmel nézte, de nem tiltotta be őket. Manapság a hagyományos zászlók többségét tibeti menekültek vagy nepáli buddhisták készítik Nepálban és Indiában.