Az imakerék jellegzetesen tibeti buddhista imádkozó eszköz (tibeti nyelven: chos-khor). Henger alakú palástja általában domborított fémből készül, de lehet fából, bőrből, kőből vagy durvább vászonból is, és a tartója/fogója mentén körbe forgatható. A henger alakú test külsejére többnyire az Om Mani Padme Hum mantra 6 szótagját vésik (Avalókitésvara bódhiszattva mantráját). Van amikor a Dákiníket vagy a Védelmezőket festik rá, esetleg még gyakrabban a tibeti nyolc szerencse jelet. A henger belsejébe nagyon sok, különféle szövegeket és mantrákat tartalmazó papír- és bőrdarabkát helyeznek, a szövegek többsége Avalókitésvarát megszólító mantra. A tibeti szent iratok azt mondják, hogy az imakerék megforgatása ugyanolyan érdemszerző hatással bír, mint imák vagy mantrák szóbeli recitálása, és segít a bölcsesség és az érdemek (jó karma) felhalmozásában és a negatív/visszahúzó erőktől való megtisztulásban.Imakerékről legkorábban i.u. 400 körül született feljegyzés, egy kínai zarándok írta le azt, amit Ladakh-ban látott. Az imakerék gyakorlatilag megjeleníti “a Dharma (a Tan) kerekének elindítása/megforgatása” kifejezést, amely Buddha legelső tanító beszédéhez kapcsolódik, és ami ITT, A Buddha Ujjá-n olvasható. A szellemi gyakorlás sajátságos módja az imakerék használata, amelyben egyes tibeti irányzatok között árnyalatnyi különbség mutatkozhat. A gyakorló általában az óramutató járásával megegyezően forgatja meg a kereket. Ez jobbára az az irány, ahogy a kerékre írták a mantrákat, amely megegyezik a nap égen való mozgásának irányával. A kerék forgatása közben a gyakorló a tudatára összpontosít és az Om Mani Padme Hum mantrát ismétli. Ezzel nem csupán a kerék használatával nyert érdeme növekszik, hanem az elme rögzítésének technikája is erősödik, mert aközben kell irányítania az elméjét, mialatt a teste mozgásban van. A tibetiek úgy vélik, hogy a kerék forgatása még annak is javára válik, aki éppen akkor zaklatott, szétszórt állapotban van, sőt a tibeti szent szövegekben az áll, hogy még a rovaroknak is jelent némi hasznot, ha éppen egy imakerék árnyékán repülnek vagy másznak keresztül. A kerék forgatásának legjobb módja az, ha finom ritmussal teszi ezt a használója, nem túl gyorsan vagy erősen. Az egyenletes forgatás alatt fel kell idéznie a könyörületesség motivációit, és a bódhicsittát (a bódhicsitta az a megvilágosodásra irányuló akarat, amelyet más lények megsegítéséért ébreszt fel magában a buddhista gyakorló). A gyakorló annyiszor ismételheti a mantrát, ahányszor ez csak lehetséges a kerék forgatása során, ezzel elméjét nyugalmas, meditatív állapotban tartja. A gyakorlási szakasz végén felelevenítenek egy tibeti buddhista hagyományt: azokat az érdemeket, amiket gyakorlásaik során gyűjtöttek össze, felajánlják minden érző lény javára.