A ginzeng (Panax ginseng) a borostyánfélék családjába tartozó, árnyékos erdőkben élő évelő növény. Ujjasan összetett levelei vannak, nyáron apró virágernyőt, majd élénkpiros bogyókat hoz. A felhasznált része a gyökere, amely lassan nő: a termesztett ginzenget is általában négy-hat év után szedik fel. Az elágazó, néha emberi alakra emlékeztető gyökér a nevében is benne van, a kínai zsen-sen szó embergyökeret jelent.
A nemzetség latin neve, a Panax a görög panakeia szóból ered, jelentése mindent gyógyító. Ez a régi elnevezésről szól, nem a növény bizonyított hatásáról.
Fajták és feldolgozás
- Ázsiai vagy koreai ginzeng: Panax ginseng
- Amerikai ginzeng: Panax quinquefolius, Észak-Amerikából
- Fehér ginzeng: a hámozott, szárított gyökér
- Vörös ginzeng: a gőzölt, majd szárított gyökér, ettől vörösesbarna színű
A gyökér jellemző vegyületcsoportját ginzenozidoknak nevezik, a kivonatok minőségét gyakran ezek mennyiségével adják meg.
Termesztés és ritkaság
A vadon termő ginzeng mára nagyon ritka, a vad gyökér ára a termesztettének sokszorosa. A kereskedelemben forgalmazott ginzeng szinte mind ültetvényről származik, főleg Koreából és Északkelet-Kínából. A növény árnyékot és laza, humuszos talajt igényel, ezért az ültetvényeket árnyékoló tetővel fedik. A vadon élő ázsiai és amerikai ginzeng kereskedelmét nemzetközi egyezmény (CITES) szabályozza.
A hagyományban
A kínai és a koreai gyógyhagyomány évszázadok óta a legfontosabb erősítő szerek között tartja számon. A tibeti receptekben ritkábban, az erősítő, fiatalító jellegű összetett készítmények részeként jelenik meg. Amit a hagyomány tulajdonít neki, az kultúrtörténeti leírás, nem orvosi tény.
Készítményekben
Az összetevő-listákon Panax ginseng vagy egyszerűen ginseng néven szerepel, a termékoldalakon a magyar neve mellett a latin is olvasható.