A homoktövis (Hippophae rhamnoides) az ezüstfafélék családjába tartozó, tövises ágú cserje vagy kis fa. Keskeny, felül szürkészöld, fonákán ezüstös levelei vannak. Ősszel a vesszőket sűrűn borítják a kicsi, narancssárga bogyók, amelyek savanyúak és kissé fanyarok. A növény a homokos, kavicsos talajt kedveli. Gyökerein nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, ezért a sovány talajon is megél. A homok megkötésére is ültetik.
Európa és Ázsia mérsékelt övében elterjedt, a legnagyobb állományai a Himalájában és a Tibeti-fennsíkon vannak. A tibeti nyelv tarbu néven ismeri.
Felismerése és termesztése
A homoktövis kétlaki növény: a porzós és a termős virágok külön tövön nyílnak, bogyót csak a termős példány hoz. Ezért a kertekben és az ültetvényeken a termős tövek mellé porzós tövet is ültetnek. A bogyók rövid kocsányon, szorosan ülnek a tüskés vesszőkön, így a szedésük nehéz: gyakran az egész termő ágat levágják, lefagyasztják, majd a fagyott bogyókat leverik róla.
A hagyományban
A tibeti és a mongol gyógyhagyomány régóta használja a bogyóját, a belőle főzött sűrítményt és a magjából, terméshúsából nyert olajat. A tibeti receptekben az erősítő, fiatalító jellegű összetett készítmények egyik összetevője. Amit a hagyomány tulajdonít neki, az kultúrtörténeti leírás, nem orvosi tény.
A konyhában
A bogyó C-vitaminban gazdag, savanykás ízű, ezért leginkább lének, szörpnek, lekvárnak és teának dolgozzák fel, gyakran mézzel vagy más gyümölccsel keverve. A homoktövisolaj élénk narancsszínű, a kozmetikumokban is használják.
- Bogyóból: lé, szörp, lekvár, tea
- Magból és terméshúsból: homoktövisolaj
- Tibeti összetett készítmények összetevője
Készítményekben
Az összetevő-listákon Hippophae rhamnoides néven szerepel, a termékoldalakon a magyar neve mellett a latin is olvasható.