A koriander (Coriandrum sativum) az ernyősvirágzatúak (zellerfélék) családjába tartozó egyéves növény. Két részét használják fűszerként. Az egyik a friss levele, amelyet korianderzöldnek vagy angolosan cilantrónak is neveznek, a másik a szárított, borsszem nagyságú, gömbölyű termése, a koriandermag. A kettő íze egészen más: a levél friss, citrusos, a mag meleg, enyhén édeskés.
A friss levél ízét egyesek szappanosnak érzik, ezt a kutatások egy illatérzékelő gén változatával hozzák összefüggésbe.
Története
A koriander az egyik legrégebben használt fűszer. Magját megtalálták Tutanhamon fáraó sírjában is, a Biblia pedig a mannát a koriandermaghoz hasonlítja. A Földközi-tenger vidékéről terjedt el Indiáig és Kínáig, ma a világ szinte minden konyhájában jelen van. Kertben könnyen nevelhető, de melegben gyorsan magszárba szökik, ezért a friss levélhez folyamatosan, kisebb adagokban vetik.
A konyhában
Az indiai konyhában dhanija néven a curryk, a garam masala és a fűszerkeverékek alapja, a római köménnyel együtt szinte mindenhol ott van. A mediterrán és a közel-keleti konyha is gyakran használja. A mag pirítva, majd frissen őrölve adja ki a legtöbb aromáját.
- Levele: friss fűszer, salátákba, mártásokba
- Magja: curry és fűszerkeverékek, pácok, kenyér
- Pirítva és frissen őrölve a legillatosabb
A hagyományban
A tibeti orvoslás uszu néven ismeri. A magját az emésztés körében tartja számon, az ájurvéda pedig dhanjaka néven tárgyalja. A tibeti receptekben az összetett, tablettás készítmények egyik összetevője. Amit a hagyomány tulajdonít neki, az kultúrtörténeti leírás, nem orvosi tény.
Készítményekben
Az összetevő-listákon Coriandrum sativum vagy angolul coriander néven szerepel, a termékoldalakon a magyar neve mellett a latin is olvasható.