A vörös szantálfa a Pterocarpus santalinus, a pillangósvirágúak családjába tartozó fa, amely Dél-India száraz erdőiben, elsősorban Andhra Prades hegyvidékén honos. A neve megtévesztő: botanikailag nem rokona az illatos fehér szantálfának (Santalum album). A fája mélyvörös, rendkívül kemény és sűrű, illata viszont alig van, ezért a hagyomány nem füstölőként, hanem festékanyagként és gyógynövényként használja.
A hagyományban
Az ájurvéda raktacsandana néven ismeri és a hűsítő szerek közé sorolja, a bőrpanaszok meg a hőség körében. A thai gyógynövényes hagyomány a magját is használja: keserű, hideg ízű összetevőként tartja számon, amelynek epepanaszoknál meg lázcsillapítóként tulajdonít szerepet, emellett a kiszáradás ellen, a szív élénkítésére, valamint az izzadás, a nyugtalanság és a szédülés csökkentésére is javasolja.
- Mélyvörös, illat nélküli keményfa
- Az ájurvédában hűsítő szer, a bőr körében
- A thai receptekben a mag is összetevő
Védettsége
A vörös szantálfa a túlzott kitermelés miatt védett faj: a nemzetközi kereskedelmét a CITES egyezmény szabályozza, Indiában pedig az illegális fakitermelés komoly gondot okoz. A legális forgalomba kerülő anyag ellenőrzött ültetvényekről vagy engedéllyel kitermelt készletből származik.
Ahogy megkülönböztethető
A fehér szantálfa halvány színű, erősen illatos, a vörös szantálfa mélyvörös, szinte illattalan. A fehér szantálfa forgácsa füstölőben ég el, a vörös szantálfát a hagyomány porként, főzetként vagy festékanyagként használja: vízben vörös színt ereszt, ezért régóta textilfestésre is alkalmazzák.