A lómenta (Mentha longifolia, régi nevén Mentha sylvestris) az ajakosvirágúak családjába tartozó évelő mentafaj. Szára négyszögletes, levelei hosszúkásak, fonákuk szürkén molyhos, az egész növény erős, a borsmentánál nyersebb mentaillatú. Nyáron a hajtások végén halványlila, tömött virágfüzérek nyílnak.
Európától Közép-Ázsiáig és a Himalájáig elterjedt. Magyarországon gyakori növény a patakok, árkok partján és a nedves réteken, ahol tarackjaival nagy foltokat alkot.
A konyhában
A Közel-Keleten, Indiában és Közép-Ázsiában a lómenta a konyhai menta egyik fő fajtája: frissen salátákba, joghurtos mártásokba, szárítva teába és fűszerkeverékekbe teszik. Kertben könnyen nevelhető, de terjeszkedő, ezért érdemes edénybe vagy szegéllyel határolt ágyásba ültetni.
- Erős, nyers mentaillat
- Friss és szárított fűszer, tea
- Vízparti, terjedő évelő
A hagyományban
A népi hagyományok a mentafélékkel együtt az emésztés körében tartják számon. A tibeti receptekben teakeverékek része, más fűszerekkel és virágokkal együtt. Amit a hagyomány tulajdonít neki, az kultúrtörténeti leírás, nem orvosi tény.
Készítményekben
A tibeti összetevő-listákon gyakran a régi Mentha sylvestris néven szerepel, a termékoldalakon a magyar neve mellett a latin is olvasható.