A szerecsendió az indonéziai Maluku-szigetekről származó Myristica fragrans örökzöld fa termésének magja. Ugyanabból a termésből két fűszer készül: a kemény, barna mag a szerecsendió, a magot körülölelő, élénkpiros, hálós magköpeny pedig a macisz, amely finomabb, virágosabb illatú. A fát ma Indonézián kívül Indiában, Srí Lankán és a Karib-térségben is termesztik.
A hagyományban
Az ájurvéda a melegítő, emésztést támogató fűszerek közé sorolja, a hagyomány szerint a váta minőséget egyensúlyozza. A thai gyógynövényes hagyomány keserű ízű, forró aromájú összetevőként tartja számon, amelynek lázcsillapító, nyugtató meg köhögést csillapító szerepet tulajdonít, az alvás segítőjeként pedig is számon tartja. Az arab és az európai gyógyszerkönyvek a középkortól emésztést javító szerként ismerik.
- Mag: erősebb, melegebb illat
- Macisz: finomabb, virágosabb jelleg
- Frissen reszelve a legillatosabb
Mértékkel
A szerecsendió a miriszticin nevű vegyülettől kap jellegzetes illatot, amely nagyobb mennyiségben kábító hatású meg rosszullétet okozhat, ezért a fűszer mindig kis mennyiségben, csipetnyi adagban kerül az ételbe és a készítményekbe. Ez a hagyományos használatra is igaz: a régi receptek is szigorú adagolást írnak elő.
Készítményekben és a konyhában
A thai összetett gyógynövénykészítményekben, például a Bai Pho tablettában esszencia formájában szerepel. A konyhában az indiai garam masala, a fehér mártások, a tejes édességek meg a sütemények fűszere. Egészben tárolva évekig megőrzi az illatát, reszelve viszont néhány hét alatt veszít belőle.