A rozmaring az ajakosvirágúak családjába tartozó, örökzöld félcserje, a Földközi-tenger partvidékének jellegzetes növénye. A latin neve a tenger harmatát jelenti, a tengerparti sziklákon megtelepedő növényre utalva. Keskeny, tűszerű levele bőrszerű, illóolajban gazdag, illata friss, gyantás, kámforos jegyekkel.
A hagyományban
Az európai hagyomány a rozmaringot az emlékezet növényének tartotta: a diákok koszorút viseltek belőle a vizsgákon, a temetéseken pedig az emlékezés jeleként vitték. A gyógynövényes hagyomány a keringést élénkítő, a figyelmet frissítő növények közé sorolja, a hajápolásban pedig a fejbőrt élénkítő szerként tartja számon. A mai vizsgálatok a rozmaring illatának éberségre gyakorolt hatását kutatják.
- Friss, gyantás, kámforos illat
- A hagyományban az emlékezet és a figyelem növénye
- Füstölőben, illóolajban, hajápolóban és a konyhában
Az aromaterápiában
A rozmaring illóolaját a levélből vízgőzdesztillációval nyerik. Az aromaterápia a frissítő, élénkítő olajak közé sorolja, ezért a reggeli párologtatásban, a tanulás melletti használatban és a masszázsolajokban jelenik meg, mindig hígítva. Erős olaj, kisgyermekeknél és várandósság idején a használata körültekintést kíván.
Füstölőben
A dél-amerikai és az indiai füstölőkészítésben a rozmaring a tisztító szándékú keverékek tagja, gyakran Palo Santóval vagy fehér zsályával együtt. Az illata a füstölőpálcák között a frissebb, zöldebb tónust adja, szemben az édeskés masala keverékekkel.