A méhviasz a mézelő méhek dolgozóinak viaszmirigyeiből kiválasztott anyag, amelyből a méhek a lép hatszögletű sejtjeit építik. Szobahőmérsékleten szilárd, kissé ragadós, enyhén mézillatú, 62 és 64 fok között olvad meg.
Két formában használják: a természetes, sárga méhviasz neve Cera flava, a fehérített változaté Cera alba. Az utóbbi szagtalanabb és világosabb, ezért a kozmetikumokban gyakoribb.
Hogyan keletkezik
A fiatal dolgozó méhek potrohán nyolc viaszmirigy található, ezekből apró, áttetsző viaszpikkelyek válnak ki. A méhek a pikkelyeket rágóikkal megpuhítják és ebből építik a lépet. A viasztermelés sok energiát igényel: egy kilogramm viaszhoz a méhcsalád több kilogramm mézet használ fel. A méhész a mézpergetéskor levágott sejtfedelekből és a régi lépekből olvasztja ki a viaszt, majd szűréssel tisztítja.
Felhasználása
- Gyertyák: lassan, tisztán égő, enyhén illatos gyertyaanyag
- Balzsamok, krémek, kenőcsök: sűrítő és bevonó alapanyag, a növényi olajokkal együtt adja a krém állagát
- Bútorápolás és fafelületek védelme
- Batikolás és a viaszveszejtéses öntés, amellyel a bronz és réz szobrok egy része is készül
A tibeti készítményekben
A tibeti krémek, balzsamok és kenőcsök többségének alapja a méhviasz meg a napraforgóolaj, gyakran cerezinnel (ásványi viasz) kiegészítve. Ebbe az alapba keverik a gyógynövények őrleményét vagy kivonatát. A méhviasz itt a krém szerkezetéért felel, a hagyományos receptekben az összetevők hordozója.
Tudnivalók
A méhviasz a méhészeti termékekre érzékenyeknél bőrreakciót okozhat, ezért érzékeny bőrön érdemes előbb kis felületen kipróbálni. Az összetevő-listákon Cera alba vagy Cera flava néven szerepel, a termékoldalakon a magyar neve mellett a latin is olvasható.