A gránátalma a Punica granatum cserje vagy kis fa termése, amely a Közel-Kelettől Indián át a Himalája alacsonyabb vidékeiig honos. A kemény héjú gyümölcs belsejét rekeszekre osztott hártyák tagolják, bennük a leves, rubinvörös magköpenyű magvakkal. A gyógyhagyomány nemcsak a levét, hanem a szárított magot és a héjat is használja.
A tibeti hagyományban
A tibeti orvoslás sendru néven ismeri és a melegítő, emésztést támogató növények közé sorolja. A Négy tantra receptjeiben az emésztő tűz erősítésére szolgáló formulák visszatérő tagja, gyakran fahéjjal, kardamommal meg hosszúborssal együtt. A hagyomány szerint a gyomor hidegségéből fakadó panaszoknál a leghasznosabb.
- Szárított mag: a tibeti formulák összetevője
- Melegítő, emésztést támogató a hagyomány szerint
- A héj csersavban gazdag, összehúzó hatású
Jelképként
A gránátalma a sok mag miatt a termékenység és a bőség jelképe a Földközi-tenger térségétől Perzsián át Indiáig. A buddhista művészetben is megjelenik, a kínai hagyományban pedig a gyermekáldás kívánságának ajándéka.
Készítményekben
Az összetevő-listákon Punica granatum néven szerepel, jellemzően az emésztést támogató gyógynövény-komplexekben. A friss gyümölcs leve önmagában is a keleti konyhák és a hagyományos italok része.