A mosódió (Sapindus mukorossi) a szappanfafélék családjába tartozó lombhullató fa, amely Észak-Indiában, Nepálban és a Himalája előhegyeinek tájain él. Termése diónyi, kezdetben zöldes, szárítva barnás, ragacsos héjú csonthéjas termés, a belsejében egy kemény, fekete maggal. A felhasznált része a termés héja.
A héj szaponinokat tartalmaz. Ezek vízben oldva habot képeznek és megkötik a zsíros szennyeződést, ezért a mosódió a szappan természetes megfelelője.
Felhasználása
- Mosószer: néhány héj vászonzacskóban a mosógépbe téve
- Hajmosás: a főzetét Indiában régóta használják sampon helyett
- Tisztítószer: a kifőzött lé háztartási tisztításra is alkalmas
- Komposztálható: a használt héj a komposztba tehető
Használata a háztartásban
Egy mosáshoz általában négy-hat félbe tört héjat tesznek egy kis vászonzacskóba, ezt a ruhák közé teszik a dobba. A szaponinok langyos és meleg vízben oldódnak ki jól, hideg vízben kevésbé. Ugyanaz a héj két-három mosáshoz is használható, amíg habzik, utána a komposztba kerülhet. A héjból kifőzött, lehűtött lé folyékony tisztítószerként is használható, de pár napon belül fel kell használni, mert megromlik. A mosódió illatanyagot nem tartalmaz, ezért a ruhákon nem hagy illatot.
A hagyományban
Az ájurvéda és az indiai háztartások aritha vagy reetha néven ismerik, a hajápolásban gyakran amlával és más gyógynövényekkel együtt használják. A tibeti hajápoló készítményekben a tisztító összetevők között szerepel. Amit a hagyomány tulajdonít neki, az kultúrtörténeti leírás, nem orvosi tény.
Tudnivalók
A szaponinok a szembe kerülve csípnek, ezért hajmosáskor kerülni kell a szemet. A mosódiót nem esszük. Az összetevő-listákon Sapindus mukorossi néven vagy magyar fordításban tisztító dióként is szerepel.