Az orvosi zsálya az ajakosvirágúak családjába tartozó, örökzöld félcserje, a Földközi-tenger vidékéről. Levele hosszúkás, ezüstösen szőrös, illata jellegzetesen fűszeres, kámforos. A latin neve a salvare, vagyis meggyógyítani szóból ered, ami a hagyományban betöltött rangját mutatja.
A hagyományban
Az európai gyógynövényes hagyomány három területen ismeri: a torokgyulladásnál öblögetésre, a túlzott izzadás csillapítására, valamint az emésztés támogatására. A kolostori gyógyászat a leghasznosabb növények közé sorolta, a régi mondás szerint nem halhat meg, akinek zsálya nő a kertjében. A változókori hőhullámoknál is hagyományos szer.
- Ezüstös, kámforos illatú levél
- Torok, izzadás és emésztés körüli használat
- A kolostorkertek klasszikus növénye
Mértékkel
A zsálya illóolaja tujont tartalmaz, amelynek tartós, nagy mennyiségű bevitele nem ajánlott, ezért a tea is kúraszerűen, nem folyamatosan javasolt. Szoptatás idején kerülendő, mert a hagyomány szerint a tejelválasztást csökkenti; ez a tulajdonsága az elválasztásnál viszont éppen hasznos.
Készítményekben
A Myrobalan vércukor komplexben szerepel. A fehér zsályával rokon, de attól eltérő növény: az utóbbit a füstölési hagyomány használja.